KÖNYVBEMUTATÓ
Két zombori hetedikes (18 éves) gimnazista 1877-ben (tehát még jóval a turizmus mint fogalom megjelenése előtt) hazafias, petőfis lelkesedésből elhatározza, hogy ellátogat a ’48-as hős székely katonák földjére, a 10 év óta ismét Magyarországhoz tartozó Erdélybe. Ötven napot gyalogolnak, megtesznek kb. 1500 kilométert. Útjukról egyikük naplót vezet. Két bunyevác, de már száz százalékosan magyarrá vált fiúról van szó (Donoszlovics és Barassevits), akiket Székelyföldön még le is „icsvicseznek”, de azért az egész utazásukra rávetül a dualizmus korának egységes-magyar-nemzet lelkes vágy-képe. Az őszinte naplóban ugyanakkor kendőzetlenül megjelennek az ezzel ellentétes realitás (az erősen kevert nemzetiségi kép!) jelei – és az ezzel kapcsolatos előítéletek is.
A belépés díjtalan.
