Az emberi lakhely kialakulását a földfelszín jellemzői és a terület vízgazdagsága indokolta, valamint az a tény, hogy a Maros torkolatától délre volt a legrégebb óta ismert sekélyes folyószakasz, amelyen át is lehetett kelni.
A rómaiak idejében, a népvándorlás korában egy őrhely állt ezen a magaslaton, később pedig erődítmény is (földvár), amely a Kőrös-patak torkolatát őrizte. A patak a IX században kapta nevét azoktól a szlávoktól, akik itt éltek. A magyarok érkezésével megszülettek azok az első írásos emlékek is, melyek Cnesa, ill. Kenesna formában őrzik ezt a nevet, tehát az egyike azon szláv eredetű földrajzi neveknek, melyek megmaradtak a Tiszavidéken.
Az okiratos források szerint Magyarkanizsa valószínűleg királyi birtok volt, amelyről egy 1093-ból származó forrásból tudjuk, hogy a pannonhalmi Benedek-rendi Apátság tulajdona volt. Ez a területet, mely a „Cnesa-patak torkolatánál” terült el, a Benedek-rendi Apátság kapta ajándékba a Miroth nevű halastóval egyetemben Salamon királytól (1066-1074). A pannonhalmi főapátság ma is őrzi azt a hat okiratot az 1093-1240-es időszakból, mely Magyarkanizsát is említi.